Kedves olvasóm, blogomat rögtön lopással kezdem, bemásolom a Wikipedia Brindisivel foglalkozó szócikkét, bár annyira gagyi, hogy fáj, de sorvezetőnek jó lesz, majd kiegészítem:)

Fekvése

Brindisi Lecce és Bari között fekszik, az Adriai-tenger partján egy kis öböl partján.

Története

A legendák szerint a várost a görög hős, Diomédesz alapította. A régészeti kutatások azonban arra engednek következtetni, hogy a város Illyriából származó telepesek alapították, még a rómaiak terjeszkedése előtt. Latin megnevezése, Brundisium a görög Brentesion-ból származik, mely a messzáp brention szóból alakult ki, és jelentése "őz feje" (valószínűleg a város kikötőjének alakjára utal). A rómaiak érkezése előtt Brunda néven a messzápok központja volt, és mint ilyen, állandó konfliktusban állt Taranto városával. A rómaiak i. e. 267-ben hódították meg. A pun háborúk során fontos katonai és kereskedelmi központ volt. Az itáliai polgárháborúk során, miután a győztes Sulla seregeit támogatta, lakosai római polgári címet kaptak, a várost pedig szabad kikötőnek nyilvánították. A római fennhatóság idején a városnak több, mint 100 000 lakosa volt. Kikötőjének elsősorban a Görögországgal és a Közel-Kelettel való kereskedelemben volt nagy szerepe. Rómával a Via Appia és a Via Traiana utak kötötték össze. Két legfontosabb kereskedelmi cikke a méz és a gyapjú volt. Itt halt meg Vergilius, amikor Kr. e. 19-ben Görögországból visszatért, valamint itt fejezte be Horatius kéthetes, 358 római mérföldnyi (mintegy 540 km.) utazását Rómából, amelyet versben is megörökített. Legrészletesebb leírása Julius Caesar munkáiban található, de említi Sztrabón is.

A Nyugat-római Birodalom bukása után a Bizánci Birodalom fennhatósága alá került. Rövid időre az osztrogótok hódították meg, de a bizánciaknak sikerült visszafoglalniuk. 674-ben az I. Romuald beneventói herceg által vezetett langobárd csapatok elpusztították. Kikötőjének előnyös helyzete miatt azonban gyorsan újjáépítették. A 9. században egy szaracén település létezett a város területén, melyet a 10. században a bizánciaknak sikerült elfoglalniuk. 1070-ben a normannok foglalták el és a Szicíliai Királyság részévé tették. A többi pugliai kikötőhöz hasonlóan a középkor során többször is gazdát cserélt: egy rövid ideig Velence is birtokolta. A város lakosságát jelentősen megtizedelték az 1348-as pestisjárvány és az 1456-os földrengés. 1707-ban az osztrákok hódították meg, akik 1734-ig birtokolták, amikor visszakerült a Bourbon-ház által vezetett Nápolyi Királysághoz.

1943. szeptembere és 1944. februárja között Olaszország átmeneti fővárosa volt.

A városban állomásozik az olasz hadiflotta San Marco regimentje, mely nevét II. világháborúban Velence védelmében való részvétele után kapta.