HTML

Brindisi: egy csodaszép mediterrán kikötőváros

Brindisi egy csodaszép kikötőváros a dél-olaszországi Puglia régióban, az "olasz csizma" sarkában. Történelme regényes, a város pedig igazi mediterrán paradicsom. Romantikus óváros, pálmafás tengerparti sétányok, homokos és köves strandok és persze hadihajók és jachtok minden mennyiségben. Olvashatsz tájakról, emberekről, ételekről, túrákról, szóval mindenről, amit csak az én Brindisim adhat.

Friss topikok

Castello Alfonsino

2009.09.24. 11:46 tucano

Brindisi legérdekesebb és megnézhető vára a Castello Alfonsino. Mivel a egy gátnyúlvány végén fekszik ezért csupa magyar látogatónak kalandos megközelítési lehetőség adódik. Lehet menni vízibusszal, hogy mikor és honnan, ez felettébb kérdéses, de meg lehet beszélni a kapitánnyal (buszsofőrrel), hogy vigyen ki. Vannak szervezett megoldások is, ezt csoportoknak ajánlom. Aztán lehet menni az 5-ös busszal a végállomásig és onnan sétálni. Vagy kocsival a Porto Turistico mellett fel a gáton és egyenesen be a vár ajtajáig. Ez a legkényelmesebb, de sokat veszít vele a kényelmes látogató.

Nyitvatartási idő: 9-13 óráig, de teljesen hektikus, a jelzett időpontban viszont általában nyitva van a nagykapu. Idegenvezetés: elvileg hétfőn (!), egyébként semmi esély, csak ha vmi csoportot elkap az ember. Találtam egy elég részletes történelmi leírást a várról és a Szent András szigetről (ezen van:), kiegészítettem még más forrásokból is, de azért mindenképpen köszönet Brindisi provincia kultúrális honlapjának!

A Szent András-sziget (L'isola di S. Andrea)


A szigetet, amelyen ma az Alfonsino vár, és a Tengeri Erőd (Forte a Mare) áll, korábban Bara-nak hívták (valószínűleg héber eredetű szó), említést tettek róla Julius Caesar, Plinius, Mela és Lucan is. A polgárháború idején Pompeius ötven hadihajója állomásozott itt (libone-i bázis), és innen indították portyáikat Caesar lovassága ellen, sikerült is megtörni a moráljukat. Marcus Antonius sikeres ostromot vezetett Libone ellen, a védők édesvíz nélkül maradtak és elmenekültek (a legenda szerint ők alapították Bari-t, az ókori Barium-ot).

 A középkortól már Szent András a sziget neve, mert 1059-ben Eustasio, Brindisi érseke, aki Monopoliban lakott, felkérte a Bariból származó Melo-t és Teudelmano-t, hogy építsenek oda egy kolostort Szent András apostol tiszteletére. A fontos bencés építmény (melynek emlékei megcsodálhatók a Museo Provinciale-ban) nagyon gyorsan épülhetett fel, mert 1062-ben már Melo volt az apátja.

 Az évszázadok során a szigetet mesterségesen három részre osztották, hogy minél jobb védelmet érjenek el a tenger felől érkező támadásokkal szemben. Az elsőn találjuk a Castello Alfonsino-t, a másodikon a Forte a Mare áll, a harmadik kórház-szigetként is ismert, ott 1934-ben egy üteg kapott helyet, az úgynevezett "Piscane". 130 évvel ezelőttig két irányból lehetett megérkezni Brindisi középső kikötőjébe: az elsőt, amelyet "Puglia szájának" (Bocca di Puglia) is neveztek, a kórház-sziget és a Mater Domini között lehetett megközelíteni, ezt a bejáratot az észak felúl érkező hajók használták. A másik, amelynek szélessége kétszerese volt az előzőnek, a vár és a Pedagne között volt, ezt a keletről érkezők használták. A "Puglia szája" bejáratot 1869-ben lezárták, hogy a Costa Guacina-n horgonyzó bárkák nagyobb biztonságban legyenek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 A kikötő védelme 1481-ig

Mielőtt a törökök elfoglalták volna Otranto-t (1480) a város első védelmi vonala a mai Pigonati-csatorna magasságában húzódott.  Nagyon széles és mély volt, amelyet először Cézár alakíttatott (Kr. e. 48), hogy megakadályozza ellenségét Pompeiust, a város elhagyásában, majd Tarantoi Giovanni Antonio Orsini del Bolza herceg  (1450 körül), később Nápolyi Giacomo polgármester (1529) folytatták a munkálatokat.

Először a normannok érezték szükségesnek, hogy megerősítsék a Szent András szigetet a kikötő védelmére, de lehet, hogy csak felderítési céllal.

Anjou Károly (1226-1285) háborúzott az albánokkal és a görögökkel(1273-74), minden bizonnyal ő építette az első félkör alakú tornyot a szigeten. Az első olyan épületet, amelyet várnak hívhatunk már az Aragóniaiak építteték a törökök ellen. Az Anjouk folytatták a belső kikötő kiépítését és a város megerősítését, a csatornák végére tornyokat építtettek,a melyek az 1600-as évek végéig működtek eredményesen, és amelyek között egy vasból készült láncot feszítettek ki. Ez kitűnően látszik G.B. Pacichelli a városról 1703-ban készült térképén. A lánc megtekinthető ma is, a Sváb Kastélyban, a haditengerészeti főparancsnokságon (ha beengednének oda turistákat).

A Svevo Castello

 

 

 

 

 

A tengeri Anjou-vár (vagy S. Maria del Monte)

 VIII. Lajos francia király fia, I. Anjou Károly (korábban Szicília, Albánia és Jeruzsálem királya), aki megverte a svábokat 1266-ban Beneventonál és 1268-ban Tagliacozzo-nál (őt az Aragóniaiak verték ki 1284-ben) kezdte kiépíteni a várat Brindisiben 1268-ban, egy hat tornyos erődítményt emeltetett. Ezt azért hívták "tengeri" erődítménynek, hogy megkülönböztessék a sváb II. Frederik építette "szárazföldi" erődítménytől, amely persze szintén a tengerre nézett. 1410-re ez a vár már erősen elhasználódott, ezért lefegyverezték és elbontották, anyagát pedig később felhasználták az Alfonsino vár építésekor. I. Anjou Károly, aki kevés sikerrel próbált keletre terjeszkedni, nagy fegyvertárat hozott létre a várfal mellett, a római arzenál helyén, ahol ma a hajóállomás található.

Az Alfonsino vár (vagy Aragóniai)

1481-ben Aragóniaia Ferdinánd megparancsolta fiának Alfonsonak, a Kalábriai hercegnek, hogy építsen egy várat a Szent András-szigeten, hogy kevés katonával is eredményesen lehessen védeni a kikötőt. Először csak egy nagy torony volt a sziklán, benne egy szobával, ahol néha a király aludt.

Már 1484-ben támadás érte a várat, a velencei Francesco Marcello generális próbálta a tenger felől elfoglalni a várost, miután a szárazföldön vereséget szenvedett a Brindisit védő Pompeo Azzolino katonáitól. De a vár tüzérsége megfutamította, egészen Gallipoli városáig, amelyet nagy veszteségek árán sikerült meghódítania.

Miután megbizonyosodtak a vár védelmi képességeiről, Aragóniai Alfonz további érősítette az erődítményt. Elkészültek a külső falak  két új bástyával, megerősítették a már létező tornyot, így volt henger, négyszög és sokszög alakú bástya is, miattuk nyerte el a vár jellegzetes háromszög alakját a magas és széles várfalak segítségével. A vár már körbevette a templomot és a kolostort.  Akkortól hívták Alfonsinonak, de az ellenségek „ a vörös várnak” nevezték, mert alkonyatkor színes kövei vörönek látszódtak. Ezenkívül az Aragóniai várnak is hívták, az építtető királyi család miatt. A szárazföldön Alfonso a Sváb várat is megerősíttette, amelyet méretei miatt néha „nagy várnak” is neveztek.

1516-ban a Nápolyi Királyság az osztrákoké lett, Aragóniai Ferdinánd halálát követően, mert lányát Habsburg Fülöp, Ausztria főhercege vette feleségül.  Fiuk V. Károly , a későbbi császár Gentben született 1500-ban és már 16 évesen örökölt az Aragóniai és Kasztíliai nagyszülöktől, például amerikai gyarmatokat is, mert apja tíz évvel korábban meghalt. I. Ferenc francia király rögtön szövetséget kötött a velenceiekkel és a rómaiakkal, hogy megakadályozzák V. Károly birodalmának növekedését, sőt később még a törökökkel is összefogtak a császár ellen (Liga).

1528-ban a velenceiek 16 gályával támadták meg a várat, amely azonban kitűnően védekezett és jelentős tüzérségével megfutamította az ellenséget (A vár parancsnoka Ferdinando Alarcón volt, akit V. Károly hívott meg, hogy erősítse a vár védelmét). A várost magát azonban elfoglalta és kifosztotta a Liga szárazföldről  (Porta Lecce) támadó tizenhatezer katonája. A tüzérség abban az időben kő, vas és ólom lövedékeket használt. Brindisiben jelentős ágyúöntő műhely és lőpormalom is volt. A műhely egyik alapítója Nicola Scarzopino (1543-tól) volt, míg Bartolomeo és Natale de Prenda lőporral látták el az ágyúkat és puskákat. Az egyik ismert lőpormalom a S. Ippolito út közelében volt.  A város neves kőműves, ács és lakatosmesterei  Donato Fischetto és Pietro de Tuccio (1583-ban dolgoztak), Donato Santabarbara (1593), Teodoro Ignini (1595), Martino de Stratis (1599), Teodoro Buongiorno (1602), Francesco Guido (1611) voltak.  A meszet 1596-tól Donato Antonio Dotto, Matteo della Ragione és Girolamo Moriero szállították. A nevüket a várak javításakor készült szerződésekből ismerjük.

 A Tengeri Erőd (Il Forte a Mare)

II. Ausztriai Fülöp (V. Károly fia) uralkodásának első éveiben elhatározták, hogy kiegészítik a Szent András sziget védelmi rendszerét. Meg kellett akadályozniuk, hogy az ellenség partra szálljon az üres részeken és onnan indítsanak ostromot, mert közeli célokat nem tudott elérni a tüzérség.

Az építkezés 1558-ban kezdődött, a régi falakat kiegészítették és így egy óriási méretű erődítmény jött létre, a munkálatok 46 éven keresztül megállás nélkül folytak. A kastély, a vár és a falak egy egyenlőszárú háromszög alkottak, ezeket csak egy mély árok választotta el, hogy ha az ellenség elfoglalja az egyik oldalt, akkor ne tudjon átkelni a másikra.

A kastélyt és a várat először 1577-ben kötötték össze egy híddal, ennek a védelmét a két épület kapuinak zárásával oldották meg. A mérnökök és a királyi biztosok azonban hamarosan rájöttek, hogy nem ez a jó megoldás, a kőhíd közepébe egy fából készült felvonóhidat építettek, hogy veszély esetén könnyűszerrel kettéoszthassák a területet. A két rész irányítása egy kézbe került 1583-ban, amelyet az első parancsnokra Lorenzo Cariglio di Melo-ra emlékező tábla örökít meg.

Hogy érzékeltessük a Brindisi vár stratégiai fontosságát, érdemes megnézni a Pugliaban állomásozó katonák számát az osztrákok idejében: 1572-en Brindisiben kétezer katonát tartottak állandó jelleggel (Tarantoban ugyanennyit), Traniban ezret, Bariban hatszázat, Otrantoban négyszázat.

Az első támadási kísérlet 1616 jóniusában érte a várat, tizenegy velencei hajó kísérelt meg ostromot, de elriasztotta őket nyolc nagy spanyol hadihajó, amelyek parancsnoka Francis de Ribera volt.

 A vár legnevesebb kapitánya (castellano) Lisszaboni Luigi (Aloysio) Ferreyra „hadseregtábornok” volt, aki 1711. február 25.-én személyes vagyonából 9.000 dukátot és további évi 600 dukát éves juttatást adott a vár védőinek és örököseiknek. 1715. Június 4.-én 150 német katona érkezett a városba, amelyek közül száz a Tengeri Erődöt és az Alfonsino várat védte. Rájuk azért volt szükség, mert miután V. Fülöp (XIV.Lajos unokája) foglalta el a spanyol trónt 1701-ben,  mint az első Bourbon az Utrechti (1713) és a Rastatt-i  (1714) békék értelmében az örökösödési háborúk lezárásaként a nápolyi trónt is megszerezte. Húsz évvel később a spanyolok erősödő nyomása miatt a németek elhagyták a várost, miközben III. Bourbon Károly lett a szicílliai király. Károlyt I. Ferdinánd követte 1759-ben, majd IV. Nápolyi Ferdinánd, I Ferenc (1825) és  II. Ferdinánd (1830) következtek. Az utolsó sarj a dinasztiában II. Ferenc 1859-ben lépett trónra, mindössze két évvel Olaszország egyesítése előtt.

 1739. március 12.-én mérnökök és tüzértisztek érkeztek Brindisibe a spanyol Andreade los Covos marsall parancsnoskága alatt (aki III. Károly mérnöke volt), hogy elkészítsék az erődítések terveit és felmérjék a várakat, a falakat és a várost. Az ő munkájuk eredménye a híres „spanyol térkép (mappa spagnola). Azokban az években Brindisiben hétezren laktak, de akár ötvenezren is elfértek a falakon belül.

 Az erődöt 1799. április 9.-én megtámadta és elfoglalta egy francia hajó. A város ugyanis hű maradt a Bourbonokhoz. Az „Il Generosa” háróm hónappal  a köztársaság kikiáltása előtt érkezett Nápolyba. Az ostrom idején a várban vendégeskedett két híres elllenforradalmár, a Bourbon hadsereg tagjai: Giovanni Francesco di Boccheciampe és Giovan Battista De Cesari.  A várat súlyos sérülések érték, magát a parancsnokot is megölte egy ágyúgolyó. A hajót egyébként nyolc felfegyverzett halászcsónak segítette, a barlettani halászok forradalmi hévtől fűtve segítettek elfoglalni az ostromra felkészületlen várat. A franciák a városba is behatoltak, de néhány nap múlva visszavonultak április 16.-án, mert készleteiket fel tudták tölteni a várban (liszt, keksz, bor, bab, csicseriborsó, sózott hús). Boccheciampe-t forradalmárok elfogták és kivégezték Trani környékén.

 A következő században a várak és erődítmények elveszítették védelmi funkcióikat. A Sváb várból börtön lett, a Tengeri Erődből kórház, az Alfonsino várból világítótorony, az első világháború idején pedig aknaraktárként használták.

1984-ben a haditengerészet az egész szigetet (vár, erőd 28.600 köbméter, és az összes szabad terület) állami kezelésbe adta, azaz a regionális környezeti, építészeti és történelmi hivatalra bízta. A hivatal az Európai Unió segítségével felújíttatja a várat, amely már szinte teljes pompájában látogatható.

Végül egy rövidfilm a várról, nem a legjobb minőségű, de szerette az ember, aki csinálta és ez a fontos:)

 

 

 

8 komment

Címkék: olaszország itália puglia bourbon aragónia tucano brindisi castello alfonsini svevo castello ceasar forte a mare habsurg tengeri támadás hajó csata

A bejegyzés trackback címe:

https://brindisi.blog.hu/api/trackback/id/tr391403839

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mendo 2009.10.03. 14:17:33

A szöveg elvézhető lenne, de sajnos túl sok benne a helyesírási hiba.

mendo 2009.10.03. 14:22:32

A Castello svevo magyarul Stauf-vár.

mendo 2009.10.03. 14:23:35

A Castello Alfonsino az magyarul Alfonzi vár lenne, ugyanis Aragóniai Alfonz építtette.

tucano 2009.10.03. 19:49:21

@mendo: helyesírási hiba ügyben teljesen igazad van, be kellene szereznem egy wordot, vagy megtanulnom írni. A Stauf várat honnan vetted? Teljes forráshiánnyal küszködök, de mindenhol csak "sváb" várként emlegetik, illetve a svevo ezt jelenti. Mindenesetre köszönöm a helyreigazítást, kérlek írjál, ha vmit elírok!

mendo 2009.10.03. 21:35:45

@tucano: a helyesírás miatt csak azért szóltam, hogy ne árnyékolja be a kiváló tartalmat.

Stauf-vár. Azért Stauf, mert amikor épült a Szicíliai királyságban a Hohenstauffenek uralkodtak (kiemelkedő uralkodó II. Frigyes, akinek többek között a Castel del Monte is köszönhető). Namármost a Stauf-dinasztia Svábföldről származott, ezért nevezik az olaszok pld. II. Frigyest Frederico di Sveviának. Magyarul ő II. Stauf Frigyes lenne. Egyébként Dél-Olaszországban rengeteg Castello svevo és Castello aragonese van. Ez mind az építtetőre utal.

tucano 2009.10.04. 00:35:34

@mendo: Akkor már ezt is tudom. Hívják Castello Carlo V.-nek is, csak erre már végképp nem akartam kitérni, mert ugye a leccei várat is így hívják, úgy látszik, hogy ő sem tétlenkedett a környéken:)

mendo 2009.10.04. 11:12:06

Ja ja, mindegyik király épített valamit.

A várak nevéből könnyen rá le jönni mikor építették őket:

Castello normanno-svevo (Bariban) - a normannok és a Stauf-ház idején
Castello normanno (Stilo) - a normannok uralkodása idején
Castello svevo (Brindisi) - a Staufok idején
Castello angioino (Gallipoli) - az Anjouk idején
Castello aragonese (Taranto) - az Aragóniai-ház uralkodása idején.

Aztán a Bourbonok már csak királyi palotákat építettek, akkoriban már idejétmúlttá váltak az erődök.

tucano 2009.10.04. 12:36:11

@mendo: köszi, próbálok helyi történészekkel,meg a haditengerészet szakértőivel ismerkedni, kérlek majd nézz be néha, ha látsz vmi helyesbítenivalót!
Engem főleg történelem/kultúra/turizmus érdekel (műkedvelőként), de még sem a tájat, sem a nyelvet nem ismerem annyira, hogy ne kövessek el kapitális hibákat, tehát minden segítség jól jön:)
süti beállítások módosítása