HTML

Brindisi: egy csodaszép mediterrán kikötőváros

Brindisi egy csodaszép kikötőváros a dél-olaszországi Puglia régióban, az "olasz csizma" sarkában. Történelme regényes, a város pedig igazi mediterrán paradicsom. Romantikus óváros, pálmafás tengerparti sétányok, homokos és köves strandok és persze hadihajók és jachtok minden mennyiségben. Olvashatsz tájakról, emberekről, ételekről, túrákról, szóval mindenről, amit csak az én Brindisim adhat.

Friss topikok

Punta Penne bunkerrendszere

2010.02.03. 16:41 tucano

Legnagyobb megdöbbenésemre nem csak a szemközti Albániában, de Salentoban is virágzott a bunkerépítés kultusza. Ennek számtalan nyomát találhatjuk a tengerparton, főleg Brindisi környékén, nem véletlenül volt a város az egyik legfontosabb hadikikötő, persze most is az. Rómaiak, normannok, velenceiek, nápolyiak, törökök, franciák, osztrák-magyarok(sic!), angolok-amerikaiak mindannyian hozzáraktak (vagy leromboltak) valamit a partvidék védelmi rendszeréből. Barátaimmal horgászni indultunk a turista kikötő környékére, de annyira jó volt az idő, hogy elhatároztuk, megnézünk egy közeli bunkert, amit a 4-es buszból is lehet látni. Legnagyobb megdöbbenésünkre összefüggő rendszert találtunk, amelynek ugyanúgy része a római kori hadikikötő maradványa (erről külön írni fogok egy posztot), mint a második világháborús überbrutál betonvár.

Ez itt egy torre, azaz torony romja, bár még egészen együtt van. Az olasz csizma sarkát többszáz ilyen torony övezi, biztosan aki meglátta az első támadó hajót, az gyújtotta a tüzet és többiek adták tovább a hírt, hogy olajbogyót kiköpni, kardra fel, jön az ellen!

Bárcsak rendelkezésemre állna némi szakirodalom ezekről (és persze a többi történelmi emlékről is) a tornyokról, elmegyek a városi könyvtárban, hátha van valami elemző munka róluk. De kezdjük elölről.

 

 

 

 

 

 

Ahogy elhagyjuk északi irányba a Brindisi táblát rögtön egy bozóttal benőtt bunkert találunk. Ajtók lefalazva, de a beton állta az idő próbáját. A bunkerek tetejét szorgosan berobbantották, így benéztünk egy picit, bár nagyon düledezőnek tűntek. A fotókért egyébként köszönöt Francesco Grossonak, (a képen látható fiatalember: Sobral).

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A következő képen ugyanez a bunkersor látható a tenger felül, hát simán partraszálltam volna bele a géppuska tűzbe, mert nem is olyan egyszerű megkülönbeztetni egy mezei dűnétől. Sokat gondolkodtunk rajta, hogy mi a fenét kellett ilyen kiépített erődrendszerrel védeni és arra jutottunk, hogy nincs az az eszement, aki a nyílt tenger felől támadná meg Brindisit, az egyik legfontosabb, de biztosan legjobban védett hadikikötőt és katonai repteret. Partraszállásra viszont ez a legjobb helyszín, mert innen simán át lehet karolni az egész várost a lá Julius Cézár. Legalábbis neki sikerült:)

Klasszikus bokatöréssel is végződhetett volna a kaland eleje, mert minden lépésnél bele lehet zuhanni vmi nagy gödörbe. Természetesen az eltelt idő nem kímélte a bunkert, de azért gondolom ti is látjátok, hogy álcázni nem nagyon kell.

 

 

 

 

A következő nagyobb építmény már Punta Penne szélén található (kb. 2 km-re Brindisitől).

Na, ezt már szeretjük, klasszikus Call of Duty 2. díszlet!

Ez az építmény hátoldala, olyan két emelet magas lehet, az alsó szinten egyen termek, teljesen semmitmondóak, betonból, lőréssel. A kép jobb oldalán látszódik két emlékmű, esetleg sír, amelyekre semmi sincs írva, de illeszkednek a tájba.

 

 

 

 

A lépcsőn felérve azonban rögtön könnyű elképzelni, hogy milyen lehetett a korabeli élet a véderőműben, illetve milyen bazi nagy ágyúk védték Itáliát dél-keleti irányból érkező támadással szemben.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az ágyúállások egymás mellett voltak ilyen kis betonhangárszerűségekkel elválasztva, az állást mindkét oldalon otthonról jól ismert kis kerek alapú géppuskaállások védték.

 

 

 

 

 

 

 

Az igen csinos, (nagyon szépen egybenmaradt) egyértelműen II. világháborús erődkétől talán százméterre találtuk a legérdekesebb véderőművet. Kicsit összefolytak az évszázadok, a torre-t egy körülbelül XVIII. századi ágyútorny kötötte össze az első világháborús (gondolom) parancsnoki épülettel.

A torre bejárata teljes egészében, a tetejére a történelmet nem annyira tisztelő army people persze modern ágyúaljat erősítettek. Egyébként minden bunkert teljesen szétfirkáltak a talján fiatalok, de szerintem meg is érdemelték, mert a háború helyett mégiscsak szebb a t.v.b., meg az "itt raktam meg piccola-t".

 

 

Kilátás a torre tetejéről:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Balra közel a régi prancsnoki épület, nagyon hátul meg Brindisi gyárnegyede, a háború óta  újjáépítettek és most vidáman szennyezi a környezetet. Reméljük bezárják, bár sok ismerősöm dolgozik ott. Akkor is baromi randa.

Ezen a képen jól látszik, hogy milyen csipkézett sziklákkal van teli a tengerpart széle. A sok betonerőd és a középkori torre után valósággal eltörpül a régi kis ágyútorony.

 

 

 

 

 

A Punta Penne-től balra elterülő kis öblöt (ha a tenger felé nézünk), szintén bunkerek védték:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A vízben, illetve a vízparti sziklák szélén apálykor korábbi épületek nyomat találhatjuk, (persze Salentoban minden épület maradvány alatt van még egy, egészen vissza az őskorig), ezek vmi ókori vár maradványai, esetleg halászok kunyhója lehetett, azt nem tudtuk megállapítani, de valami azt súgja, hogy természetesen katonák voltak itt, mióta világ a világ.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kedves olvasó, ha esetleg tudsz arról, honnan szerezhetnék forrásanyagot az adriai tengert dél-keleti részének erődrendszereiről (különösen I vh. érdekelne, mégiscsak ellenünk és persze az otrantói csata sem volt messze:), akkor nagyon szépen megköszönném. A másik sajnos szívszorító dolog az, hogy ezeket a fotókat nagyon nehéz volt kiválogatni, ugyanis az egész partot ellepi a szemét. Valami annyira gusztustalan és illúzióromboló, hogy attól is felmegy a pumpa, ha csak rágondolok! Ezért, ha véletlenül Punta Penne felé jársz, akkor kérlek vigyél magaddal egy szemetszsákot és töltsd tele te is, mint mi, legalább a lelkiismereted tiszta lesz, mert szégyen amit taljánék a csodálatosan szép és vadregényes környezetükkel tesznek. Szemetet gondolom láttatok már ti is, ez viszont egy meglepő fordulat a múanyagkanna/zsacsi/töröttbudi halomban:

(fotók: Francesco Grosso)

4 komment

Címkék: olaszország világháború csata julius rómaiak puglia erőd bunker osztrák magyar partraszállás cézár brindisi dél olaszország salento ágyútorony ontrantoi csata penne punta

A bejegyzés trackback címe:

https://brindisi.blog.hu/api/trackback/id/tr71727010

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mbemba · http://olaszforum.blog.hu/ 2010.02.08. 21:55:48

Én felhívnám a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmit, s mondanának ott okosat! Biztos van szakértője a témának! (ha tudod, hogy biztosan nem kerül rá sor, akkor én megteszem, de az hosszabb időbe kerül is. Van egy ismerős, s amikor találkozom vele...)

Egy akkora szép torony mellett könnyen lehetett egy palota lejárata is az a halászkunyhóféle.

A záróképról pedig nehéz elhinni, hogy nem ti hurcoltátok oda! :)

tucano 2010.02.08. 22:02:31

Köszönném szépen! Tudod, ritkán járok otthon, innen meg nehéz lenne:(

mbemba · http://olaszforum.blog.hu/ 2010.02.08. 22:40:00

@tucano: Nem tudtam milyen gyakran (bocs, ha nem emlékszem rá!), de megkérdezem au illetőt!

Az megnyugtat bémiképp, hogy a srácon kabát van. Így nem irigyellek annyira! :)

tucano 2010.02.09. 00:00:16

:)))))
Lázas betegen jött el, hogy kiizzadja a kórt a gyaloglás alatt. De most hideg van, éjszakánként lemegy 12 fokra is. Volt hóesés, megdöbbentő 3 perc volt minden Salentói számára:)