Míg Brindisi téli álmot alszik, gondoltam bemutatom a városi múzeumokat, telis-teli kincsekkel. A városi régészeti múzeum (van a provinciának is egy, oda jövő héten megyek), a Via Appia-t lezáró oszlopok (persze nem így van, de így illik említeni) alatti lépcső oldalában van, egy régi, de szépen felújított épületben a rakparton.

Museo Archeologico Comunale

Cím: V.le Margherita, 11.

A múzeum gyűjteményét Salvatore Faldetta adományozta a városnak. Mindezt a rendkívül bájos és segítőkész Dott.ssa. Suma Vita-tól tudtam meg, aki nagyon profin vezetett körbe a múzeum kiállítási tárgyai között.

Azt is elmondta, hogy Pugliában először ebben múzeumban indítják el a RFID rendszert. Ez azt jelenti, hogy minden látogató kap egy ketyerét (gondolom mp4-szerű dolgot), amellyel a kézben végigsétál a kiállításon, odarakja a tárgyak alá és máris hallja/látja a fontos dolgokat. Ez a közeljövőben létre is jön, mire arra jársz kedves olvasóm, biztosan működni fog.

Szóval vágjunk a közepébe: a kiállítás legértékesebb darabja ez a görög váza, vagy amfóra, a meghatározást meghagyom a profiknak.

Ami lényeges, hogy színháztörténeti darabbal állunk szemben. A görög színházakban ugyanis férfiak játszották a női szerepeket, eddig ismerős a történet. Ezen a vázán azt a pillanatot látjuk, amint a színészek felveszik a női maszkokat. A vázát egy ausztrál tudós találta, és innen tudjuk, hogy a női maszkok a görög színházban fehérre voltak festve, így különböztették meg tehát a színészeket, illetve színésznőnek álcázott férfiakat, egyedüllálló darab a világon.

Haladjunk egy kicsit visszafelé a történelemben. A kiállítás legrégebbi darabja ez az amfora az ie. XIII. századból. Valószínűleg olivaolajat tartottak benne (mi mást Salentoban?).

Érdemes megemlíteni ezt a gyönyörűséget is:

Amit látunk az egy valódi orgia. Illetve gondolom a bemelegítés. A Diönüszosz kultusz táncosnőit láthatjuk tánc közben. Az attikai kerámiáról (Lekythos) azt is megtudtam, hogy amit a lányok átvetettek a vállukon az nem boa, hanem csörgő volt.

Mint azt a doktoressza elmondta, Salento teljes népessége görög eredetű (normannok labdába se rúgtak), illetve ne feldkezzünk meg a messzapikról. Az biztos, hogy a környéken nem nagyon lehet belerúgni úgy egy kavicsba, hogy ne egy messzapi várromot tegyek tönkre. Szóval ezek az edények a messzapi kultúrából származnak az időszámításunk előtti V. századból.

A nevük “Trozzella”, ezt a két jellemző fülről kapták. A füleket eredetileg azért kapták, mert ezekhez hasonló, persze nem ennyire kidolgozott és nem ekkora edényekkel merítették a vizet a kutakból és ezekre a fülekre (trozze) kötötték a köteleket, majd a fülek megmaradtak a finomabb műveken is.

A múzeum tárgyairól megállapítottuk, hogy bizonyára megdobogtatja a női szíveket, mert nincs olyan überdrága parfüm, amelynek üvegét (mármint az elődjét) meg ne találnánk a vitrinekben.

Szóval a városi régészeti múzeum fantasztikus élmény volt, főleg hogy a vezetőnknek volt ideje mindent elmondani! Persze kis múzeumról beszélhetünk, de szépen fejlődik.

Fotó: Francesco Grosso