Adhattam volna azt a címet is: "Hogyan szúrjunk ki a látogatókkal?"

De az igazság az, hogy Brindisi derék polgárai egyáltalán nem elüldözni akarják a látogatókat, csak együgyűek egy picit. Ami szép azt lezárjuk, ami érdekes azt eltitkoljuk, ezt a kitűnő taktikát választották arra, hogy ne teljesüljön az a vágyuk, hogy külföldiek pénzt költsenek a gyönyörűszép városkában.

Hogy is lehet ezt elérni? A mission szinte lehetetlennek tűnik, mert a város tökéletes. Mindene van, ami kell: víz, hegy, óváros, sétányok, várak, hajók, kitűnő kikötők,borok, kaják, éttermek. Vegyük sorba hogyan lehet ezt elrontani.

Kezdjük a várakkal. Ebből mindjárt három is van. Az óváros közel felét elfoglaló "Castello svevo", amit ugye nem így hívnak, de még a wikipedián is ez van, de ebbe ne menjünk bele, mert bár lazán kapcsolódik a témához, de túlmutat lehetőségeimen.

Szóval a város közepén van egy gyönyörű XIII. századi vár, majd tökéletes épségben, múzeummal, ágyukkal stb. Csak nem lehet bemenni és megnézni. A várban székel ugyanis az olasz flotta főparancsnoksága és nem engednek be senkit, illetve ez nem igaz, csak még az én engedélykérelmem is Rómában van az illetékes asztalán. Azért persze tudni kell, hogy brindisinok a legkedvesebb emberek, így persze simán végignézhettem majdnem mindent, míg megkérdeztem hová kell benyújtani az engedélykérelmet, de ez megint más tészta. Turista ne is reménykedjen, az utóbbi 800 évben sikerült biztosan kitűnően megőrizni minden titkot, pedig a vár csodaszép, majd beélveztem a belső udvartól, kicsit olyan, mint az Oroszlános-udvar a Budai Várban, csak kisebb, szebb és nem forgatták ott a Vörös Zsarut.

O.K. Menjünk tovább a következő várba, ez a Castello Alfonsino, a turista kikötő után a gáton végiggyalizva (álomszép séta) lehet eljutni a város egyik külső erődítményéhez. Ide be is lehet menni, de csak reggel 9 és 13 óra között. Tehát a legnagyobb melegben, ember nem tud végigcaplatni a gáton, csak az igazán elvetemültek, mint én, de megéri:

 Igen ez egy ilyen szépség, a késő XVI. századi olasz várépítészet csodája. Persze ezt csak ti tudjátok, mert egy rohadt tábla nincs a várban. Nincs idegegenvezető, semmi. Bemész és jólérzed magad aztán kész. Hatalmas lovagterem, még a forróolaj-öntő nyílások is megvannak, olyan harcászati megoldásokkal, hogy csak na, de magadtól nem jössz rá. Nemrég összefutottam a gondnokkal (éppen az ajtót akarta rámzárni),kérdeztem mi a fenéért nincs sehol egy tábla? Mire mondta, hogy castelloalfonsino.it oldalon nézzek körül, ne őt csezsegessem. o.k, ez is megvolt, van még egy vár egy kis szigeten, de oda egyből megmondták, hogy béreljek hajót, így még várat magára. Menjünk tovább.

Fonte Grande, írja a wiki, de így soha meg nem találod a neve Fontana Tancredi, amelyet 1271-ben építettetett Tancredi király a fiának esküvőjére ajándékul: .

Az hagyján, hogy 2db. tábla jelzi az egész városban, de rendben véletlenül megálltál a szemközti benzinkútnál és hopp megláttad. Jaj de szép, mi ez? Persze ki van írva, hogy Tancredi, meg a fia, de néhány apróság nem. Például, hogy ez volt a keresztesháborúk legnagyobb és legfontosabb kikötőjének egyetlen kútja és itt (illetve elődjeiben) itatta paripáját minden komolyabb király, nemcsak Tankrédi, de mondjuk Oroszlánszívű Richárd is és még folytathatnám a sort (fogom is, ne aggódjatok).A képen kitűnően látszik a kerítés és a kapu, amellyel megakadályozzák, hogy közelről megnézhesd a helyet. Se nyitvatartás, se semmi, ne is reménykedj. Ezen elkáromkodtam egy keveset, de aztán a helyzet váratlanul megoldódott! A tíz méterrel arrébb található menekültszálláson ugyanis elfogyott az ágy, ezért néhány (kevésbé tisztelettudó) togói srác letörte a lakatot és beköltöztek a szökőkút mögé. A carabinierik persze seperc kirakták őket, de új lakat azóta sincs az ajtón. Így hazafelé, minden este ott oltom szomjamat, mint a királyok, de csak én, mert rajtam kívüla kutyát se érdekli ez a pompás műalkotás.

Oksa, nyomás tovább. Megérkeztünk a hősi halált halt tengerészek emlékművéhez. Tényleg szép fasiszta mű, Benito személyesen ellenőrizte az építkezést. A parkja gyönyörű, a díszítés szintén, hosszúlábú talján csajok mellett két bazi nagy horgony és két MAGYAR tengeralattjáróról származó ágyú (kiírva persze nincs). Fel lehet menni a toronyba és látszik az egész város:

És már kezdődhet is az anyázás. Az emlékműbe persze csak nappal lehet felmenni, de a lépcsőházban sötét van, a lift örökre kikapcsolva. Van benne 3 nagyon érdekes kiállítóterem bennük az olasz haditengerészet relikviái, főleg rangjelzések, fotók, naplórészletek. Mindig, mind a három teremben le van kapcsolva a lámpa és a lent alvó katonabácsi nem hajlandó felkapcsolni!! Néha, ha különösen rossz kedvében van, akkor nem enged fel a toronyba fényképezőgéppel, hogy le ne kapd a hadititkokat. De csak néha, ha olyan kedve van. Engem komál, így bárhová mehetek, de ez söradóba kerül, mintha otthon lennénk, de a lámpa az nekem sem jár.

Sokáig folytathatnám a felsorolást, de én megtöröm Brindisi átkát és minden szép helyet megmutatok neked, mert megéri olvasni, de főleg megnézni szeretett városomat. Például csak itt a világon ülhetsz a templomos lovagok rendházában ötventrilliárdos jachtokat nézegetve és jegeskávét szürcsölgetve úgy, hogy a virágtartóban teli óvszer fityeg:) De komolyan, imádnivaló hely ez, a brindisinók nagyon kedvesek és segítőkészek, cserébe megmutatom majd milyen is az ő városuk, ha már ők nem tudják.